Az újonnan létrehozott szlovák duális szakképzési rendszerről elmondható, hogy tervezésében az aktorok kölcsönös ösztönzése, az ország specifikumaira való reagálás, az innováció és a jó gyakorlatok beemelése egyaránt szerepet játszott. A körültekintően megtervezett program azonban még nem garantálja sem a problémamentes átállást, sem a sikert de még az aktorokkal való tervezési-kommunikációs lépéseket sem váltja ki. Ezért is kérdés, hogy a szlovák rendszer hosszútávon hogy fog boldogulni, s milyen sikereket fog elérni a jövőben.
Szintúgy buktatója lehet a szlovák rendszernek, hogy az egyes törvényhozáshoz kapcsolódó intézkedési központok a szakképzés vonatkozásában regionális szintre vannak kihelyezve, melyek a helyi ügyek kezelését könnyebbé teszik ugyan, de nem garantálják a jó gyakorlatok országos elterjedését. Így megállapítható, hogy mind a bevezetés, mind a sikerek egyelőre megyei szinten korlátozódnak a továbbiakban is.
Szintén megválaszolatlan kérdés maradt három elem a duális szakképzés bevezetése után is: – választ ad-e majd a duális szakképzés a gyakorlati tananyag szükségességére/igényére, és
– minőségi változást hoz-e majd el?
– a gyakorlati tananyag valóban kielégíti-e majd a piaci szereplők igényeit?
– segíti-e a duális szakképzés bevezetése a módszertani megújulást, mind az iskolában, mind a tanárképzésben?
– lesz-e a duális szakképzésen belül átgondolt pályaorientációs és karrier-tanácsadás a tanulók, illetve a tanoncok számára?
– csökkenti-e majd a duális szakképzés bevezetése a pályaelhagyó szakmunkások számát Szlovákiában?
Ezek olyan kérdések, melyekre a szlovák szakképzés az elkövetkező 2-3 évben kapja meg a választ, s nemleges válasz esetén felülvizsgálatra szorul majd.